EviNet

Maximalizmus, a tökéletesség csapdája

Azzal nincs semmi gond, ha a legjobbat szeretnénk önmagunkból kihozni, minél jobb eredményeket elérni, de azzal már igen, ha ez a törekvés átmegy egy „Soha semmi nem elég jó”, tökéletesség hajszolásába.

Aki hajlamos arra, hogy elfogadhatatlannak tartson bármit, ami nem tökéletes, annak igen komoly nehézségekkel kell szembenéznie.

Miből táplálkozik a maximalizmus?

A maximalizmus legmélyén az elismerés vágya, illetve a kudarctól, a hibától, kritikától való félelem áll. Gyerekként szüleink, közeli hozzátartozóink támasztottak velünk szemben elvárásokat, amennyiben ezek az elvárások önmagunkhoz képest túl magasak voltak, akkor az így megtapasztalt kudarcok és a családtagoktól kapott visszajelzések alapján kialakulhattak bennünk olyan hitek, mint:

„Nekem mindig tökéletesnek kell lennem!”

„Túl kell teljesítenem ahhoz, hogy mások elismerjenek!”

„Ha tökéletesen teljesítek, akkor elkerülöm vagy minimalizálom annak az esélyét, hogy hibáztassanak vagy bíráljanak!”

Tekintettel, hogy tökéletes nem létezik, ezáltal egy elérhetetlen, teljesíthetetlen célt kergetünk, ami szorongással, frusztrációval, belső feszültséggel jár.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nem azzal van a probléma, hogy az ember a legjobb formáját szeretné hozni, hanem azzal, ha ezen törekvés hajtómotorja másoknak való túlzott megfelelésen alapszik, amikor mások véleményére jobban adunk, és ezáltal saját érzéseinket, saját véleményünket nem vesszük figyelembe. Arra fókuszálunk, hogy „Mások mit fognak gondolni?”.

A maximalista jellemzői:

• ha hibázik, akkor nagyon nehezen teszi túl magát rajta,
• miután fél a kudarctól, számtalan kihagyott lehetőség jellemzi,
• nagyok az elvárásai önmagával és másokkal szemben is, sajnos ennek negatív következményét mind a párkapcsolatban, mind pedig a társas kapcsolataiban is megtapasztalja,
• hajlamos magát olyanért hibáztatni, amelyre valójában nincs befolyása,
• kritikus, minden apróbb hibát észrevesz, szóvá tesz vagy éppen kijavít,
• sajátossága a folyamatos kontroll, tervezettség, biztonságra törekvés (biztonsági játékos), ebből adódóan a spontán dolgokkal szemben rugalmatlan,
• ha eléri a kitűzött célt, különösen nem értékeli, tesz egy pipát mellé, és halad tovább, úgy gondolja ez az alap,
• a kudarctól való félelem miatt hajlamos a halogatásra, sokszor azért sem mer belevágni a feladatba, mert már előre tudja, hogy nem lesz tökéletes, és ez blokkolja őt,
• elégedetlenség érzése: nem tudja a sikert megélni, sem a folyamat során, sem a célba éréskor, ugyanis teljesen kifárad mire a babérokat learathatná,
• „muszáj”, „kell” szóhasználat jellemzi: „Meg kell tennem!”, „Ezt még muszáj befejeznem!”, sajnos emiatt háttérbe szorulnak a vágyott célok, hisz arra koncentrál amit kell és muszáj,
• állandóan értékel, mi az ami jó vagy éppen rossz, ezáltal önmagát és másokat is örökösen minősít,
• folyamatos készenlétet kíván, hisz bármikor adódhat váratlan helyzet, kihívás, amire azonnal tökéletesen kell reagálnia,
• nem a jelenben él: vagy túl sokat rágódik a múltbeli hibákon, ezáltal nehezen tudja elengedni azokat, vagy rohan a jövő felé, elérendő célok tömkelegével a vállán.

Mit lehet tenni?

1. Ismerd fel!

Fenti felsorolást olvasva magadra ismertél, és úgy érzed totál megterhelő és fárasztó számodra a folyamatos tökéletesség hajszolása?

2. Köteleződj el a változás mellett!

Nem elég csak kimondani, hogy változtatni szeretnél rajta, fontos, hogy el is köteleződj mellette, ugyanis ha nem vagy elkötelezett, akkor az első adandó nehézség kapcsán jön a bizonytalanság, és pillanatok alatt eltávolodsz a céltól.

3. Önmagad elfogadása!

Fogadd el, hogy nem vagy tökéletes, és, hogy nem kell tökéletesnek lenned, nézz szembe saját tökéletlenségeddel, és vállald fel. Önmagad elfogadása az egyik legfontosabb, és egyben a legnehezebb feladat is.

4. Fejleszd önismereted, önbecsülésed!

5. Empátia!

Tanulj meg önmagaddal is együttérző lenni.

6. Bízz önmagadban!

Hit önmagadban, hogy képes vagy anélkül is elég jót létrehozni, hogy nem hajszolod a tökéletességet. A hangsúly az elég jón van.

7. Reális elvárások!

Túlzott elvárások helyett reális elvárásokat fogalmazzál meg önmagaddal szemben. Olyan elvárásokat, amik számodra teljesíthetőek és összhangban vannak saját igényeiddel, értékeiddel. Határozd meg, hogy mennyit tudsz vállalni.

8. Reális célok kitűzése!

Irreális célok helyett elérhető, kihívást jelentő célokat tűzz ki. A célokat bontsd részfeladatokra, apró lépésekre, és mindig az adott lépésre koncentrálj. Ne akard az összes feladatot egy lépésben megoldani. A folyamat során pedig figyeld meg az apró eredményeket, az apró sikereket.

9. Hibák kezelése!

Természetes, hogy olykor követsz el hibákat, de célszerű ezekre visszajelzésként tekinteni, amiből fejlődni, tanulni tudsz. Továbbá nagyon fontos, hogy az adott dologgal kapcsolatban az összképre koncentrálj, és ne csak az apró hibára.

10. Pozitív szemléletmód!

A folyamatos hiány szemlélet helyett figyelmedet a pozitívumokra fordítsd, ismerd fel a jó dolgokat, ez is segít abban, hogy ne csak kizárólag a hibákra figyelj fel. Tanuld meg észrevenni az apró örömöket és értékelni azokat.

11. Lazíts!

Folyamatos készenléti állapot miatt nem tudsz lazítani, viszont ahhoz, hogy a belső feszültséget csökkenteni tudd, szükséges megtalálnod a lazítás számodra megfelelő módját, pl: légzőgyakorlatok, meditáció stb..

Tehát a cél: egy optimális szint elérése, és annak fenntartása, ahol a maximalizmus pozitív erősségeit úgy tudod használni, hogy az ne csapjon át egy mindenkinek, mindenkor, mindenhol megfelelési kényszerbe.

Maximalistaként, mi okozza számodra, a legnagyobb nehézséget?