Mondhatok-e nemet a főnökömnek?

Megjelent: Üzletrész.hu – 2015. július 31.

Hányszor bánta az elmúlt héten, hogy belement valamibe, amikor szíve szerint nemet mondott volna? Ha sokszor, akkor azt gondolhatja magáról, hogy egy balek, de ennél bonyolultabb a kérdés. Lássuk a főnök-beosztott viszony legmélyebb bugyrait egy szakértő szemével.

Az interneten keresgélve részletes útmutatókat találunk arról, hogy hogyan kell nemet mondani a főnöknek. Valaki kommunikációs trükköket javasol: úgy mondjunk nemet, hogy közben nem hangzik el ez a szó. Más többlépcsős módszert talált ki a főnök kéréseinek visszautasítására. Tényleg csak ködösítéssel vagy jól átgondolt haditervvel lehetséges?

Ezért nem mondunk nemet

Rengeteg ember küzd azzal a problémával, hogy a magánéletben és a szakmai életében is képtelen elmondani az igényeit másoknak. Magyari Éva üzleti coach szerint ennek a szeretet és az elfogadás iránti vágy a gyökere. „Ha valaki mindent megtesz, amit kérnek tőle, az azért van, mert azt akarja, hogy szeressék és elfogadják. Ezzel pedig egyáltalán nincs összhangban az, hogy egy kérésre nemet mondjunk” – mondta a szakértő az Üzletrésznek.

A coach szerint a szocializáción is nagyban múlik, hogy egy felnőtt ember hogyan kezeli ezeket a helyzeteket. Az oktatásban esélyünk sincs megtanulni, hiszen ott nem mondhatunk nemet, ezért főleg a családból hozott mintákra támaszkodhatunk. Így nem meglepő, hogy sokan mindenbe beleegyeznek, akkor is, ha közben nagy árat fizetnek érte. A munkahelyen ennek súlyos következményei lehetnek, a túlhajszoltságtól kezdve a kiégésen át a depresszióig. A dolog másik oldala a félelem, hogy ha ellenkezünk, akkor nemcsak a bűntudattal kell számolnunk, hanem az elbocsátás lehetőségével is, ami a megélhetésünket fenyegeti.

Tettesek és áldozatok

Ha mindig engedünk másoknak, hosszú távon folyamatosan sérülnek az érdekeink. Állandósul az érzés, hogy mások osztják be az időnket, hiszen nem lesz olyan teendő vagy program a naptárunkban, amelyet magunk kezdeményezünk, és igazán szívesen csinálunk. Nem beszélve arról, hogy rengeteg kellemetlenséget bevállalunk, így állandóan az áldozat szerepét vesszük fel. Az első lépés, hogy tudatosítsuk magunkban a problémát, és azt, hogy jogunk van érvényesíteni az érdekeinket a szakmai és a magánéletünkben is. Fogadjuk el, hogy nem kell minden fronton hősnek lennünk, és ne vegyük magunkra mindenki más terheit és feladatait.

Szóval hogyan mondunk nemet a főnöknek?

Nemet mondani egyáltalán nem kiszúrás vagy tiszteletlenség: kulturáltan is jelezhetjük, hogy túlzottnak érezzük az elvárásokat, vagy hogy más megoldást javasolnánk egy problémára. Magyari Éva szerint ennek az úgynevezett asszertív kommunikáció a kulcsa, ami azt jelenti, hogy képviseljük az érdekeinket, elérjük a célunkat, miközben mások érdeke nem sérül. Ez valójában nem kommunikációs forma, hanem gondolkodásmód, viselkedésmód, amelyet nem egyik napról a másikra tanulunk meg, de sosem késő elkezdeni. „Nemcsak az a fontos, hogy mit mondunk egy ilyen helyzetben, hanem az is, hogy hogyan. A kőkemény ellenszegülés nem szerencsés, ezért fontos, hogy betartsunk néhány alapszabályt. Mondjuk el, hogy mit gondolunk vagy érzünk, de közben legyünk udvariasak, és hallgassuk meg a másik felet is. A határozott és magabiztos fellépés fontos, a dühnek és az indulatnak viszont nincs helye. Racionális érvekre támaszkodjunk, és indokoljuk meg a kéréseinket, javaslatainkat. Lehet részlegesen teljesíteni a kérést, vagy a kért határidőnél későbbre is vállalhatjuk a feladatot” – tanácsolja az üzleti coach.

A magánéletben gyakoroljuk

Mindig jelezzük, hogy szeretnénk megbeszélni valamit, ahelyett, hogy sértődötten odavetünk pár szót a főnöknek. Ha kapunk egy teljesíthetetlennek tűnő utasítást, nyugodtan kérjünk gondolkodási időt. Érthető, hogy ilyenkor át kell gondolnunk, mik a teendők, és mennyi pluszterhet jelent az új feladat. Ne mondjunk automatikusan igent, mert utólag bánni fogjuk, amikor egy héten át éjszakáznunk kell.

Mivel a munkahely nehéz terep, érdemes először családi és baráti körben gyakorolni, ahol kisebb a tét. Ha például az egyik barátunk megkér, hogy két napig etessük a macskáját, mert elutazik, és csak komoly áldozatok árán tudjuk kisegíteni, akkor inkább mondjunk nemet. Ha egy szereteten és tiszteleten alapuló kapcsolatról van szó, akkor ez nem lehet konfliktusforrás. Egyenrangú felekkel szemben bátrabban próbálgatjuk a szárnyainkat, mint egy munkahelyi alá-fölé rendeltségen alapuló helyzetben, ezért először a magánéletben érdemes rendet tenni.

Hasznos volt? Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?