Sztárséf kiégve

Bradley Coopert legtöbben talán a Másnaposok című film(ek)ből ismerhetik. A jóképű, vakítóan kékszemű színész ezúttal egy újrakezdő, balhés, két Michelin-csillagos séfet játszik, aki nem akármilyen kihagyás után szeretné visszaszerezni hírnevét és megszerezni a harmadik Michelin-csillagot. Kiégett, elsüllyedt, összeszedte magát, vezekelt, visszatért a normális emberi üzemmódba és megpróbál újrakezdeni.

Az elmúlt években divatba jöttek a gasztrofilmek, ami nem is baj, mert üde színfoltot jelentenek a sok vér, gyilkolás, horror uralta filmvilágban. Számomra sokkal üdítőbb szép ételeket, és a szuper technológiával felszerelt professzionális konyhákat nézni a filmvásznon, mint egymást öldöklő embereket. Azért pontosítanom kell: ebben a filmben is van egy kis bunyó, mert hát Hollywood úgy gondolta, ez is a filmrecepthez tartozik.

 


A magyar fordítása a film címének, Ételművész elveszi a hangsúlyt a filmnek az eredeti üzenetéről, ugyanis az eredeti angol cím Burnt, azaz Kiégve. Azon is csodálkoztam, hogy miért komédiaként hirdetik ezt a filmet, mert attól messze van.

 

 

Amiért úgy gondoltam, hogy írok e filmről, az az újrakezdés, a mindig van tovább gondolata. Ez a pillanat ugyanis sokaknak,  sokféleképpen bekövetkezhet az életében (kinek így, kinek úgy), és saját fejlődésünk, önismeretünk szempontjából fontos vele foglalkozni.

Hogyan is történik ez a filmben? Hősünk a csúcsra érve, sikeresen, bezsebelve a két Michelin-csillagot elszúrja a dolgokat. Elkezd inni és drogozni. Valahol mondja is a filmben, hogy „túl hamar értem a csúcsra, nem tudtam vele mit kezdeni”. Ez az élet egyik forgatókönyve, és többekkel megesett már. A nagy kérdés, hogy ezután mi történik.

Nos, emberünk abbahagyja az ivást és a kábítószerezést (erről többet nem tudunk meg, csupán annyit, hogy hősünk megteszi ezt a nem kis erőfeszítést igénylő lépést) és vezekel. Ebből látjuk az utolsó pillanatokat, amikor is megtisztítja az egymilliomodik osztrigát. Így aztán 3 év elteltével új emberként tér vissza Európába, sok ellenségét és barátját meglepve. Jóakarói közül többen azt feltételezték, hogy agyon itta vagy drogozta magát. Nyilván a forgatókönyvíró nem akart azzal bíbelődni, hogy lássuk hősünk talpra állását, így kicsit könnyűnek tűnik függőségeitől való megszabadulását. Ezért sajnos nem tudjuk, nem ismerjük meg motivációját e vonatkozásban.

 

A film az ő újrakezdéséről szól. Az hamar kiderül, hogy séfünknek világos és elég ambiciózus célja van:
1. folytatni akarja imádott szakmáját, amit szenvedélyesen szeret; 2.vissza akarja szerezni hírnevét;
3. mi több, új babérokra tör és meg akarja szerezni harmadik Michelin-csillagját.

 

Mi akkor találkozunk vele, amikor már “tiszta”, leszámolt az alkohollal és a kábítószerrel. Ez az első nagyon fontos lépés, hogy újra a szakmájában dolgozzon, hogy újra bizonyítsa, milyen fantasztikus séf. A nagy kérdés, hogyan lehet visszaszerezni a barátok, a támogatók bizalmát? Mert hát azt sikerült neki lerombolnia.  Sok fájdalmat, keserűséget és ellenséget szerzett magának balhés korszakában. Aztán a dolgok elkezdenek alakulni, de nem simán, nem egyszerűen. Vannak elbukások, visszaesések. És ez így hiteles.

 

Több minden nem kidolgozott ebben a filmben. Van benne még szó maximalizmusról, csapatmunkáról, a vezetői stílusról, a szakma iránti szenvedélyről, csakhogy néhány témát kiragadják, melyek elnagyoltak. Kicsit talán túl sokat akartak a film készítői belepréselni egy filmbe. Mindazonáltal van egy gondolatmenet a kiégésről, és hogy mi történhet utána. Az üzenet optimista: ha nem is egyszerűen, ha nem is könnyen, de van újrakezdés, lehet talpra állni, vissza lehet nyerni a bizalmat. Ezért egy szerethető és inspiráló film az Ételművész. No persze a csodálatos ételköltemények és Bradley Cooper játéka sem lebecsülendő :-).

 

Hasznos volt? Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?