A sebezhetőség felvállalása – a boldogságért

Sebezhetőség és boldogság? Hogyan is jönnek ezek össze? Brené Browntól tanultam. Nagyon fontos. Ezért gondoltam úgy, hogy újévkor erről írok. A sebezhetőség nem gyengeség, ahogyan annak sokan vélik. Pont fordítva: az az igazi bátorság, ha valaki felvállalja a sebezhetőségét.

 

Sok éve az akkori főnököm (nagyon kemény ember volt, belga nemzetiségű ) azt találta mondani nekem, hogy sebezhető vagyok. Angolul a sebezhető úgy hangzik: vulnerable.  Szép szó. Akkor elgondolkodtam, vajon ez jót vagy rosszat jelent. De nem tudtam vele mit kezdeni. Viszont azt tudom, igen, sebezhető vagyok és próbáltam ezt mindig titkolni. A fájdalmaimat, a nehézségeimet, a veszteségeimet.

 

Brené Brown Bátraké a boldogság című könyve véletlenül került a kezembe az ősszel. Nem tudtam letenni. Hihetetlenül fontos dologról ír. A szégyenről, a sebezhetőségről és ez utóbbi felvállalásának fontosságáról. Könyvének alcíme: Hogyan változtatja meg életünket, érzelmeinket, kapcsolatainkat és karrierünket, ha felvállaljuk, hogy sebezhetőek vagyunk?

 

 

A könyv rádöbbentett, mennyire igaza van a szerzőnek: mindannyian félünk a szégyentől,  a gúnytól, a durva kritikától. Félünk ettől a magán életben és a munkánkban is. Márpedig cinikus világunkban tombol a gúny, a másik bántása mindennapos. Ezért inkább behúzzuk a fejünket, nem nyilvánulunk meg, nem alkotunk, nem tesszük nyilvánossá gondolatainkat, műveinket, alkotásainkat, érzéseinket. Pedig azt kellene tenni!

 

Emlékszem, mikor elkezdtem az első blogomat írni 2009-ben, hihetetlen gátlásokkal küzdtem: vajon jó-e, amit írok, vajon egyet fognak-e érteni vele, vajon nem fogok-e nyilvános negatív, lesújtó megjegyzéseket kapni? Tele voltam rettegéssel. Aztán elkezdtem írni és túléltem. Nem kaptam olyan negatív megjegyzést, amitől összedőlt volna a világ, viszont kaptam sok pozitív visszajelzést, ami erőt adott ahhoz, hogy írjak. Megtanultam merni vállalni a gondolataimat, az álláspontomat a virtuális térben, ahol a kockázat nagy, hiszen sose tudhatod, ki olvassa el, mit fog reagálni.

 

Brené Brown 2010-ben a TEDxHouston konferenciáján nagy sikerű előadást tartott A sebezhetőség ereje címmel, amely azóta minden idők egyik legsikeresebb TED előadása lett. (A könyv kapcsán megkerestem az előadást és megnéztem. Szívből ajánlom mindenkinek.)

 

A könyvhöz Feldmár András írt előszót: ” Brené Brown bátorít minket, hogy gyakoroljuk a bátorságot, hogy tanuljuk meg, hogyan álljuk a sarat, és reszkírozzuk, hogy esetleg bántanak minket, hogy ne bújjunk el, ne izoláljuk magunkat a magányosság bunkerébe. Brown kutatja, hogyan tanulhatnánk meg azt, amit ő “szégyentűrés”-nek nevez. Mit tegyünk, hogy ne legyünk törékenyek, ne haljunk bele a szégyenbe?”

 

A szerző, a Houston egyetem professzora, tizenkét éve tanulmányozza a szégyen és a sebezhetőség mibenlétét, működését és társadalmunkra gyakorolt hatását. Gondolatmenetéhez kiváló mottót talált, nem mástól, mint az Egyesül Államok egyik elnökétől. Idézet Theodore Roosevelt “Citizenship in a Republic” (Polgárnak lenni egy köztársaságban) című beszédéből (“Ember az arénában” címmel is hivatkoznak rá), amit 1930-ban a Sorbonne Egyetemen mondott el:

Nem a kritikus az, aki számít: nem az, ki rámutat,
hol botlanak az erősek, vagy hogy a tettek embere
hol tehetett volna jobbat.

Az érdem azé, ki tényleg az arénában van; kinek
az arcát por és izzadtság és vér lepi: ki derekasan
fáradozik; ki tévedve, újra és újra elvéti a célt.

 

Brené Browntól megtanultam, hogy legyek bátran sebezhető. ” Ha az életünk azzal telik, hogy azt várjuk, hogy tökéletesek és golyóállóak legyünk, mielőtt belépnénk a küzdelmek arénájába, végső soron folyamatosan olyan kapcsolatokat és lehetőségeket áldozunk fel, amelyekből talán soha nem adódik több az életben…. Bármi is legyen a tét – új kapcsolat, fontos megbeszélés, alkotó folyamat vagy kínos családi vita – , bátran és nyílt szívvel kell belépnünk az arénába. Mernünk kell megjelenni és megmutatkozni, ahelyett, hogy a pálya szélén ülve bírálatokat és jó tanácsokat osztogatnánk.”

 

Hiszem, ha ezt tesszük, minél többen, jobb lesz a világ. Lépjünk hát be az arénába!

 

Kell ennél több az új esztendőre? 🙂

 

Hasznos volt? Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?