Szilágyi Örzsébet levelét megírta…

Bizonyára sokan tudják, hogyan folytatódik a vers, és biztos vannak, akik nem tudják, hogy Arany János Mátyás anyja című balladájának a kezdőversszakáról van szó. De azt kétlem, hogy sok felnőtt lenne, aki tudja fejből mind a 18 versszakát. Mindezekről az jutott eszembe, érdemes megnézni, mik az elvárások az iskolában, és mennyit számít majd ez az üzletelés világában.

Ma egy harmadik osztályostól azt várják el, hogy kívülről megtanulja Arany balladájának mind a 18 versszakát. Nos ezt nem azért mondom, mert fel lennék rajta háborodva, egyszerűen csak feleslegesnek tartom. Arról nem is beszélve, hogy mit foghat fel – korából adódóan, életkori sajátosságai miatt –  e gyönyörű versből egy 9-10 éves. Hogy várható el egy ennyi idős gyerektől, hogy megértse azt a nehéz helyzetet, amiben  anyaként akkor és ott Szilágyi Erzsébet  volt? Bemagolni persze lehet, de megérteni majd 10-20 éve múlva fogja, illetve időről időre rácsodálkozik, ha olyan az érdeklődése.

Biztos van előnye és értelme a memoritereknek, csak hát sajnos hosszú távon mindezeket elfelejtjük. Hiába voltam mindig jeles magyar irodalomból (és szerettem is) , az első versszakon kívül többre nem emlékszem, tehát ma én is megbuknék. Persze egy nagy előnye biztos van: a tanító néniknek egyértelmű értékelhetőséget, mérhetőséget biztosít. Vagy tudod, édes fiam, vagy nem. A gyerekek tehetsége, kreativitása pedig nem mérhető. Hogy az empátiáról ne is beszéljünk! Ezt a fogalmat nem is ismeri a magyar oktatási rendszer, és többek között ennek köszönhetően a velünk született, természetes empátia szép lassan törlődik a gyerekekből, miközben az empátia az életben való boldogulásban nagyon fontos (lenne).

Mik az iskola elvárásai? Mit tanít az iskola?

  • Hogy a tudás az, amikor a gyerek visszamondja szó szerint azt, ami a könyvben van (Egyik kedves pszichológia tanárom, egyetemi oktató nemes egyszerűséggel ezt csak “visszaböfögésnek” titulálta.)
  • Egy kérdésnek, problémának csak egy helyes megoldása van.
  • Mindig ok-okozati összefüggést keressünk.
  • Logikusan, racionálisan kell gondolkodni.

Senki sem hibáztatható, ha ezt hallja, tapasztalja, és ennek mentén értékelik az általános  és középiskolában, valamint a felsőoktatás padsoraiban 16-18 éven keresztül, akkor nyilván így fogja látni a világot. Márpedig a világ, és ezt most szűkítsük le az üzletelés világára, nem ilyen. Egy vezetőnek egy olyan világban kell jól tájékozódnia, döntéseket hoznia, ahol:

  • Csak tudni, lexikális ismertekkel rendelkezni önmagában nem elég. Nem beszélve arról, hogy az elérhető információ mennyisége hihetetlen tempóban nő.
  • Egy kérdésnek, problémának több megoldása is van.
  • Sok a nem jól strukturált probléma.

A vezető sokszor az intuícióira hagyatkozva dönt. Tudja, hogy nem minden gyömöszölhető be az Excel tábla soraiba. Kérdés, hogy ki mennyire hagyja érvényesülni az intuícióját. Több vezetőtől hallottam, hogy ő szigorúan racionálisan gondolkodik, mindennek megvan az oka. És vannak olyanok is, akik tudásfrissítő üzleti coachot fogadnak intuícióik megmozgatására.

Senki sem lesz jó vezető, mert tudja fejből Arany János szép balladáját Mátyás anyjáról, de vigyázzunk, mert fordítva sem igaz: nem attól lesz valaki jó vezető, mert nem tudja ezt a  verset kívülről.

Hasznos volt? Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?