Impressziók a coaching konferenciáról

A tegnap megrendezett 3. Magyarországi Coaching Konferenciát nagy érdeklődés kísérte. A  260 résztvevő meghaladta a szervezők előzetes várakozását, ezért helyszínt is kellett módosítani. Bár nem szoktam csodákat várni egy konferenciától, a mai sajnos az alacsony várakozásaimnak sem tudott megfelelni. Az előadásoknak sem a tartalma, sem pedig a kivitelezése nem tudott magával ragadni. Többen voltunk ezzel így. Sajnos túl sok “reklámszöveg” hangzott el az előadók szájából, és kevés szakmai tartalom.

coachKét kerekasztal-beszélgetésen is felvetődött a coaching hasznosságának, illetve ennek a mérhetőségének a kérdése. Folyamatosan visszajött az objektivitás és szubjektivitás kérdése. Olyan szempontból, hogy például arra (is) jó egy teszt a coaching folyamatban, hogy a szubjektivitást csökkentse, kiküszöbölje. Mindezzel az a gondom, hogy szerintem nem kellene mérni azt, ami nem mérhető, vagyis a coaching hasznosságát. És nem kellene azt gondolnunk, hogy a szubjektivitás valami csúnya dolog, amit gyorsan ki kell küszöbölnünk. Vállalom: szerintem a coaching egy nagyon szubjektív műfaj. Elhangzott egy mondat, ami nagyon tetszett: ” Az executive coaching inkább művészet, mint technológia.” A beszélgetés egyik résztvevője a szervezeti kultúrához kötötte a mérhetőség “követelését”, megállapítva, hogy a hazai vállalatok nagy részénél olyan a szervezeti kultúra, amely ragaszkodik a számokhoz, a méréshez.

A kerekasztal-beszélgetések közül is mindössze egy volt, amit igazán hasznosnak tartottam. Ez pedig arról szólt, hogyan, mi alapján választanak coachot az ügyfelek.Négy nagyvállalat HR vezetője beszélt a saját tapasztalatáról, amiből úgy gondolom tanulhattak  a coachoknak is, és azoknak a cégeknek a vezetői is, akik coachingot már használnak, vagy tervezik a bevezetését.

Íme az összesítés, milyen szempontokat mérlegelnek a cégek, amikor coachot választanak?

  1. Van-e vezetői múltja, tapasztalata?
  2. Hiteles-e?
  3. Van-e coach iskolai végzettsége?
  4. Coaching tapasztalat, referenciák.
  5. Illeszkedik-e az ügyfél cég szervezeti kultúrájához?
  6. Önismerete.
  7. Mi a szakmai hitvallása?
  8. Képzi-e magát folyamatosan?
  9. Jár-e szupervízióba, illetve van-e valamilyen szakmai “kontroll” a munkáját illetően?

Felmerült az akkreditáció kérdése is, de a résztvevő HR vezetők egyöntetűen megállapították, hogy ma Magyarországon még nem szempont, hogy egy coachnak van-e akkreditációja. Csak megemlítem, hogy hazai akkreditációra jelenleg nincs mód, csak nemzetközire.

A fent szempont-lista meglehetősen komoly követelményeket támaszt a coachokkal szemben, ami szerintem helyes. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a coach kiválasztása nem egy Excel táblában számítható matematikai művelet, hanem a hitelesség és a bizalom mentén kialakuló döntés.

Hasznos volt? Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?